„Mi volt a célja azzal, hogy a francia olvasóknak Orbán Viktor személyét és politikáját állította középpontba?
Orbán Viktor néhány év alatt a francia közvélemény számára Közép-Európa arcává vált. Esszém egyébként franciául a »Közép-Európa újjáéledése« alcímet viseli. A magyar miniszterelnök megértése ugyanis azt jelenti, hogy felismerjük a Fidesz által Magyarországon képviselt főbb irányzatokat, amelyek a szomszédos országokban is teret nyernek, és amelyek szószóló híján kisebbségben maradtak volna. Ráadásul minden, Magyarországgal szembeni nyugati kritika a magyar miniszterelnökre összpontosít, tehát az a kérdés, hogy megértsük, mit testesít meg Orbán Viktor. A Fidesz 2018-as győzelme teljes rejtély volt a francia politikai elemzők számára. A migráció határozott elutasítását és a »Soros-terv« elleni kampányt arra használták fel, hogy a magyar konzervatív elitet szégyenteljesnek és abszurdnak állítsák be. Hogyan kaphatott ez a politika jelentős demokratikus felhatalmazást? Erre a kérdésre próbáltam választ adni.
Hogyan fogadták a könyvet Franciaországban?
A franciák a belpolitikai problémáikat külföldre vetítik ki. Binárisan, ellentétekben gondolkodnak, szembeállítják a »tomboló Trumpot«, aki az »Amerika az első« szlogent meri hirdetni, és François Hollande-ot, aki Franciaország hanyatlását illusztrálja; hasonlóképpen a frexit támogatói egykor Boris Johnsont csodálták példaképként. Orbán Viktor tehát mindenekelőtt szimbólum Franciaországban. Bűnbakként szolgál a baloldal számára, és azzal vádolják, hogy ő az oka az Európai Unió működési zavarainak.
Ezzel szemben Orbán Viktor sok francia konzervatív számára ellenmodellként szolgál.
Arra törekedtem, hogy tényeket állítsak egymás mellé, és a jelenlegi helyzetet történelmi perspektívába helyezzem. A könyv sikert aratott a jobboldalon, a baloldalon viszont gyanakvó hallgatással találkozott. Ez az első olyan könyv, amely franciául jelent meg a közelmúlt magyar politikájáról, és amely nem tartja gyanúsnak vagy bűnösnek a 2010 óta tartó magyar törekvéseket. A francia olvasók ugyan továbbra is megosztottak maradhatnak Magyarország megítélésével kapcsolatban, de legalább most több, tényeken és történelmen alapuló ismeretük van róla. Franciaországban nem tekintenek kellő figyelemmel Közép-Európára: egzotikusnak tartanak minden országot, amely Németországtól keletre fekszik. Remélem, hogy a könyvem felhívta a figyelmet arra, hogy Európa sokszínűsége nemcsak az Európai Unió mottója, hanem a valóság, és a magyar valóság értékes tanulságokkal szolgálhat.